Nagyon korán keltünk, fél 6-kor (otthoni idő szerint az csak fél 5!), hogy a fél 7-es busz indulásig magunkhoz térjünk, reggelizzünk, felöltözzünk és pakoljunk is, amit kell (jelezték, hogy strandcuccot is vigyünk, a városnézés után strandolunk is, ha jó az idő). Háááát, az idő szar volt, de azért a strandolást megejthették a bevállalósabbak. De ne szaladjunk ennyire előre.

Tök sötét volt még reggel, amikor a buszhoz sétáltunk (az iroda elől indult a busz). Egy másik társaság (talán csehek) tagjai már fent ücsörögtek az idegenvezetőjükkel együtt, mire a miénk befutott (István, aki első nap a tájékoztatót is tartotta). Kipipálta a neveket, aztán mi is felmentünk a buszra, már csak hátul volt hely. Mellettünk egy nyanya folyton felállt, leült, pakolászott, kedvem lett volna lehajítani, annyira nem bírt nyugton maradni a hátsóján egész út alatt.

Kb. két órát buszoztunk a nemtommilyen öbölig, Achilos nevű kikötővároskába, ahonnan indultak a hajóink, ugyanis annyira sokan gyűltünk össze (jött román csapat is, meg még másik magyar csapat is), hogy egy hajó nem is lett volna elég mindannyiónknak.

Most a nagyobbik Elizabet-tel mentünk (III. jelzésű). Én rögtön felmentem a legtetejére, ahol még senki sem volt és elkezdtem fotózgatni az öblöt, a másik hajót.

Sajna, mire elindultunk, mindenki fel akart jönni, s tömegnyomor lett, így inkább lementem a hajó orrába, ahol kellemesebb népsűrűség volt jellemző (nem tagadom, kissé antiszoci tudok lenni, utálom a tömeget).

Ez a hely annyiból volt szerencsés, hogy a fedett részből nyílt, így ahogy elkezdett zuhogni az eső, egyből be tudtunk menni a biztonságos helyigébe, nem úgy azok, akik a tetjéről torlódtak le, kissé eláztak. Rövid időn belül a fedett rész úgy nézett ki, mint egy menekülttábor, mindenki bezsúfolódott.

A két és fél órás útnak a fele így telt, a másik felét feldobta a kapitány, táncolni hívta a népet a fedélzetre (ekkor már sütött a nap is). Gondoltam, megint megnézem a bulit, s fotózom, erre az egyik figura a legénységből bekapcsolt engem is a körbe. Gondoltam, nagy bajom nem lesz belőle, ha én is ropom egy kicsit. Anyunak lepasszoltam a fényképezőgépem (két körrel később a kardigánomat is, mert kimelegedtem), aztán tanulgattuk a lépéseket, persze jó béna volt szinte mindenki, repkedtek a „catastrophe”-ok a kapitánó szájából. Viszont jókat röhögtünk magunkon. Én főleg akkor, amikor guggolni kellett a sorban és az előttem lévő bácsi méretes hátsója az én melleimen feküdt helyszűke miatt és amiatt, mert nem tudott rendesen leguggolni. Én meg felállni nem tudtam persze, a térdeim miatt. Mikor végre sikerült abszolválnunk egy hosszabb táncot rontás nélkül, sorban mindenki kapott az óriás metaxa üveg csapjából egy korty piát. Azt hittem, ennyi a buli, le is ültem. Kiderült, hogy még megy tovább a tánci, de örültem, hogy már nem veszek részt benne, mert jött az a rész, hogy az egész sor terpeszben áll és mindig a legelöl álló emberke négykézláb végigteper alattuk. Ez már nem ment volna nekem, az tuti! :)

Miközben befutottunk Skiathos régi kiktőjébe, láttunk egy tengeralattjárót, ami aztán nem is mozdult onnan, végig láthattuk, amíg ott tartózkodtunk. Még sosem láttam élőben tengeralattjárót, fura látvány volt, ahogy fekete szerkós emberkék mászkálnak rajta.

Kikötéskor (fél 12 körül lehetett kb) mondták, hogy majd 2-re kell visszamenni a hajókhoz, akkor indulunk majd a Koukounaries strandra, a sziget egy másik részére.

Kicsit félrevonultunk, István és egy másik srác csapatával, aki a románokkal volt, de beszélt ő is magyarul, így végül ő mondta el a tudnivalókat a románoknak és nekünk is. A mi bájgúnárunk azon kívül, hogy tartotta a térképet, semmi érdemlegeset nem mondott, meg is állapítottuk a nap végére, hogy ő vagy nagyon rossz idegenvezetőnek, vagy nem is az, max. egy beugró kísérő. Az Erika tavaly még az odaúton is mesélt sztorikat, érdekességeket, bármivel kapcsolatban, amit éppen láttunk. Istvánunk azon kívül, hogy azt kívánta, érezzük jól magunkat, meg legyen szép napunk, semmit nem mondott egész nap.

A tájékoztató után mondtam anyunak, hogy az óratoronyhoz majd felmegyünk külön, remélhetőleg emlékszem még, hogy hol kell felmenni a házak között, de előbb menjünk enni, mert éhen halok. A tavalyi kis gyros-ost egyből sikerült megtalálnom, lehuppantunk a ház falához kitett székekre és jóízűen megebédeltünk. Ez az a hely, ahol a gyroshusit flex-szel vágják le! Ilyet máshol még nem láttam, azóta se. :) A sült krumpli friss és forró volt a szendvicsünkben, az asztalokon mustár, ketchup kitéve, nagyon nagyon finom volt a gyros.

Teli hassal, elégedetten kezdtük meg sétánkat. Sikerült rátalálnom az egyik feljáratra, bár időnként letérhettünk az útvonalról (szűk, meredek lépcső a házikók közt), mert néhol elég magasra kellett másznunk, de a végén sikerült pont az óratoronyhoz kilyukadnunk.

Innen fenséges a kilátás, körbe-körbe lehet látni, egyik felé a házak vörös tetejeinek sokaságát, másik felé a hegyet, na meg az öblöt.

Éppen leszállt egy repülő is az öböl felett, jó alacsonyan szállt. A skiathosi repülőtér érdekessége az, hogy a kifutópályája mindössze 1,2 km (ha jól emlékszem a számra) s a tengerben van az egyik vége (ennél viccesebb állítólag Korfu kifutópályája, egy közúti kereszteződéssel megspékelve).

Körbefotóztuk a kilátást, aztán elindultunk lefelé a másik oldalon. Bevetettük magunkat a bazárok soraiba és beszereztünk pár kihagyhatatlan és nélkülözhetetlen kacatot, mint például a hűtőmágnes, képeslap, naptár, stb. Nem sokkal 2 előtt észbe kaptunk, hogy sietnünk kéne vissza, ha nem akarunk lemaradni. A borús idő és csöpögős idő miatt kiderült, hogy az indulást elhalasztották egy órával, így mehettünk még egy pár kört, csak más felé. Vettünk jégkrémet (nem mintha olyan nagy hőség lett volna, de nekem mindig van kedvem fagyit enni), majd belevettük magunkat a sikátorokba. A végén persze sikerült kilyukadnunk a bazáros utcában, de legalább onnan már biztosan ismertük az utat vissza a hajóhoz.

Mire elindultunk a hajóval, már megint nagyon esett és rettenetesen fújt a szél. Meg voltam győződve arról, hogy ebből strandolás ugyan nem lesz. Ehhez képest félórával később kikötöttünk a Koukounaries-on.

Épp csak szemerkélt az eső, de ez sokakat egyáltalán nem zavart abban, hogy fürdőruhát rántson magára, s azzal a felkiáltással, hogy „a víz melegebb, mint a levegő!” berohanjon pancsolni.

Meglepetésemre elég sokan bevállalósak voltak (anyámon nem lepődtem meg, ő a jégtáblák közt is lazán úszkál), én csak bokáig mentem bele, sétálgattam a part mentén. A Koukounaries strand egy elég híres és népszerű strand, kilométeres nagyon finom homokos partszakasz, mögötte fenyőerdővel.

A városból (Skiathos sziget fővárosának neve is Skiathos, mint ahogy ez szokás minden görög sziget esetében, ezért a megkülönböztetés kedvéért Hora-nak nevezik a szigetek fővárosát) ide vezet a sziget egyetlen aszfaltútja, 12 km-re hosszan. Szép nagyon ez a hely. Ezen a szigeten van még az a jellegzetes alagút-fazonú szikla is, ami Skiathos egyik legjellegzetesebbike, az sajnos a sziget másik végén van, Lalaria strandon, így nem láthattuk.

A bátor fürdőzőknek egy órájuk volt élvezkedni (én szedtem addig homokot is egy zacskóba, ha már Egyiptomból is hoztunk, innen is legyen), aztán indultunk is tovább a hajóval. A kapitány ismét elsütötte a hülye poénját, miszerint „Delfino jobbra!” majd „Delfino balra!”, mondván a bepunnyadt társaságot fel kell rázni valahogy. Delfinek perszer sehol sem voltak, idén nem láttam egyet sem (tavaly is csak pár pillanatra).

Fél 7 körül értünk vissza a kikötőbe, mindenki fáradt és elcsigázott volt, s még hátra volt busszal 2 órányi út a szállásig. Sajnálom, hogy idén is borús időben jártam a Skiathos-on, tavaly sem volt szerencsém napsütésben ragyogva látni. De nekem így is nagy kedvencem ez a sziget, remélem, egyszer eljutunk oda úgy is, hogy egyből oda megyünk és ott is szállunk meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.