Szeptember 7-8. hétfő-kedd Indulás és érkezés Nei Poriba
2009.09.29. 09:00
Ülök a teraszunkon, ami egész kellemes, már alkonyodik, legalábbis a nap már lebukott az Olympos hegy mögé. A mai nap számomra leginkább a pihenésről szólt, mivel a buszos utunk 21 óra hossznyira nyúlt a macedón határőrök jóvoltából...
Tegnap délben indult a busz a Felvonulási térről. Rendben kiértünk fél 12-re, ahogy kellett, pedig nem sok reményt fűztem hozzá, hétfőn dugók vannak a városban és én 10-kor még bőven fürödtem és hajat mostam, lemosva magamról az utolsó pillanatban pakolás izgalmait is (csak a nyakpárnámat fél órán keresztül kerestem dühöngve, nem értettem, hova tudtam elásni 1 év alatt). De hát ez vagyok én, nem vagyok hajlandó sosem előző nap bepakolni. :)
Szóval, a kedvesem fél 12-kor kirakott minket anyuval a találkozási ponton, aztán el is ment rövi búcsú után, mert parkolóhely az nem volt (mintha minden utazási iroda éppen akkor és éppen onnan indította volna a buszait, akkora tömeg volt, na meg a hely nagy részét az idei plakát kiállítás foglalta el).
Megtaláltuk a buszt, a bőröndöket betuszkolták a sofőrök a raktérbe, a kézipoggyászt felvittük az emeletre (emelet, első két ülés, a legkirályabb hely). Mögöttünk is lejáró volt, így nem ült mögöttünk senki. Úton idefelé még felszedtünk pár további utast Kecskeméten (nem is tudtam, hogy már ott is van Auchan), Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason, s végül Tompán is (az már a határ, ahol átléptünk Szerbiába).
Belgrád a tavalyi látványához képest jelentősen javult, mintha jóval rendezettebb és tisztább lett volna azóta, nem tudom, hogy mennyire befolyásolt engem az, hogy a tavalyival ellentétben most nem kerültünk bele az esti dugóba (kicsit mintha később értünk volna oda, 6 helyett 7 körül), na meg Kairóban kissé hervasztóbb látványt nyújtottak az ottani házak. A tavalyi döbbenetem most sehol sem volt. Úgy láttam, hogy a nyomortanyát is felszámolták a folyónál.
Belgrád utáni benzinkutas pihenőnk kissé eltolódott, ugyanis ahova bementünk volna, a benzinkút töksötétségben honolt, a lehajtónál behajtani tilos tábla, benzinkút mögött nagyban szerelték a trafót zseblámpákkal. Mentünk is tovább. Közben a buszon betették egymás után Az 50 első randi c. filmet, először nem volt kedvem újra megnézni, e végül mégis megnéztem. Aranyos film végül is. A második filmet (jamaicai bobcsapat) viszont inkább átaludtam, ekkor már nagyon fáradt voltam. Az éjjel eléggé megviselt, egy-egy órákat azért tudtam aludni. A Macedónokhoz belépve két és fél órán keresztül vártunk az útleveleinkre, hogy visszakapjuk (én eközben is aludtam, le lehetett volna szállni, de ahhoz már túl kómás voltam). Görögországba átlépve is sokat vártunk (újabb egy óra) a macedón térfélen, szerintem ezek direkt szívatják a buszos turistákat. Ahogy átértünk, az első benzinkúton megálltunk (Olympus plaza), kihasználva a buszos helyezést, a sor elejére vágtattam. A toalett elég undi-bundi volt, meglehetősen szagos, s szemmel láthatóan az előzőeknek nem nagyon sikerült betalálniuk a céltárgyba melléktermékeikkel.
Ekkor már reggeledett, úgy éreztem, mint akinek három farokcsontja nőtt (elültem a hátsóm kissé). Leptokaria-ban kiraktuk az emberek egy részét, a többiek jöttek tovább Nei Pori-ba. Az utazási iroda előtt kiraktunk olyanokat, akiknek csak buszjegyük volt (vajon ők hogy rendezték a szállást, előre, vagy spontán helyben?). Aztán jöttünk tovább, Maria-háznál újabb csoport szállt le, majd végül végre eljutottunk az Adamos házhoz, ahol mi is lakunk most. 
Ekkor itteni idő szerint már 10 óra volt (otthoni szerint 9, tehát 21 órát utaztunk összesen, tavaly rövidebb volt, pontosan nem tudom, mennyivel, de órákkal). Lecuccoltunk az előtérben, az előző turnus felpakolta a saját bőröndjeit (du. indultak vissza, de a hőség miatt így alakították ki, hogy fél 3kor már csak a kézipoggyásszal cuccolnak fel, addig elvannak, sétálnak, strandolnak). Mondjuk, ma nem volt hőség, délelőtt olyan 22-25 fok körül lehetett, s amíg a tájékoztatón ültünk 11-től, a szél lefújta a fejünket és fáztam.
A tájákoztatón elmondták a programlehetőségeket, én ebből csak a Skiathosi programot írtam fel (pénteken lesz, indulás 8:30kor), meg azt, hogy Platamosanban csütörtökönként van piac (mivelhogy a nei pori-i piacról lemaradunk, mert az meg péntekenként szokott lenni).
Athént is felírtam, de nem valószínű, hogy elmegyek. Anyu nem akar semmiképpen sem, én meg utánaszámoltam, hogy ugyebár indulás éjjel 1-kor, odaérünk kb fél 7-re, az 6 és fél óra út. Állítólag este 8-ra már vissza is érnek, ami azt jelenti, hogy mindössze fél nap volna arra, hogy minden látnivalót ledaráljunk... Talán majd egyszer, inkább repülővel direkt odamegyünk pár napra, ha úgy alakul (csak küzdjem le addig az Egyiptair-ről megmaradt vacak élményeimet).
Tájékoztató végével befizettük Skiathost (40 euró), majd megkerestük a kedvenc pékségünket, ahol istenien finom dolgokat készítenek helyben (nem csak sütik, ott is készítik!). Spenótos-sajtos leveles tésztájú süteményt vettem 1,50-ért, az volt az ebédem.
Visszaballagtunk az apartmanunkhoz, nem kellett sokat várni és felengedtek minket a szobáinkba. A folyosón még most is hypo-szag terjeng, kissé rosszul vagyok tőle, szerencsére a szobánkból már kiszellőzött. A hosszúkás szobában három ágy egymás mellett, akár a kórházban. A falak tökcsupaszok. Tavaly a Zefíros-házban voltunk, ott kisebb volt a szoba, de sokkal-sokkal barátságosabb volt. Nosza, mondtam anyunak, akkor most átrendezzük az ágyakat, mert ez így borzalmas (még a teraszajtóra is rá volt húzva a 3. ágy, kb 15 centinyi hely volt kimenni). Drukkoltam, hogy a háziak ne szaladjanak fel, hogy mégis, mi a fenét művelünk. Mellesleg lebuktak, hogy az ágyak mögött nem takarítanak valami alaposan. A pokrócot leterítettem az ágyra, szátpakoltam a cuccaimat, mindjárt lakályosabb lett a terep.
Ledőltem, elpilledtem, anyu mondta, hogy menjünk le úszni a tengerbe, de úgy voltam vele, hogy inkább maradok, amíg ő odavolt, én olvastam és szunyókáltam felváltva. Este 6 után tértem csak magamhoz. Elmentünk sétálni, vettünk egy kisteherautós árustól sárgadinnyét, majd megleltünk a kedvenc boltunkat, ahol padlizsánsalátát és tzatzikit is vettem, meg üdítőket. Ja meg sültpaprikát ecetben eltéve! Megvacsiztunk, minden isteni volt. A dinnyét már a teraszon fogyasztottuk el.
Ma korán fogok feküdni, még azért nem érzem úgy, hogy teljesen kipihentem volna a buszon való éjszakázást. Holnap készülünk Thesszalonikibe, már kinéztük, mikor van a kedvezményes vonat (fele-harmadába kerül a rendesnek és maga a vonat, s rajta a tisztaság lazán übereli a MÁV-vonatokat).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.09.30. 23:41:24
Vagy az utasok? :-)
Utolsó kommentek